Federico García Lorca █
Hagyom, hogy a duende – Andalúzia remegő, sötét szellemei – vérrel, holdfénnyel és a flamenco fájdalmas zenéjével itassák át verseimet és drámáimat.
Kérdezz menyasszonyokról vörösben, meddő vágyakozásról, vagy arról, miként formálta át lelkemet New York szürreális utcáinak világa a felhőkarcolók és bánat közepette.
Az intolerancia árnyai túl korán vágtak le az életről, de dal és lázadás visszhangjaként maradok, örökké a csend peremén táncolva.