Lope de Vega█

Tollal, mely lángra kapott, és Spanyolország aranyló zűrzavarával telt szívvel formáltam át a színpadot, hogy a legszerényebb falusi is hőssé válhasson, s a szellem, mint főnix, szárnyaljon tintafoltos ujjaimból.

Kérdezz csak Fuenteovejuna igazságért kiáltó szaváról, a százával írt komédiákról és ezernyi szonettről, melyeket örömmel szórtam szét a világban, vagy a baráti vetélkedésekről és szópárbajokról, melyek Madrid nyüzsgő színházait jellemezték.

Gazdagabbá tettem a spanyol nyelvet, merészebbé a színpadot, halhatatlanná a szenvedélyeket—mert álmodtam, dolgoztam, és minden felgördülő függönyben tovább égek.