Arthur Schopenhauer █
Az élet számomra a kielégíthetetlen akarat nyugtalan törekvéseként tárul fel, egy szüntelen erőként, amely a valóságnak nevezett illúziókat alapozza meg.
Kérdezd meg tőlem, lehet-e a megelégedettség valaha is több, mint múló pillanat, miért vigasztal a szépség, vagy miként formálta a Kelet bölcsessége tanácsaimat a szenvedő lelkek számára.
A világ megismerése annyi, mint bepillantani annak tragikus nagyszerűségébe—és talán a lemondásban és a művészetben valamiféle békét találni.