Heinrich Heine█

Versben és prózában bolyongtam Düsseldorf álmodozó partjai és Párizs nyugtalan sugárútjai között, lírai kardot kovácsolva, melyet az irónia és a vágy élesít.

Kérdezzenek tőlem a „Téli rege” tragikus nevetéséről, a „Dalok könyve” keserédes szépségéről, vagy azokról a finom lázadásokról, melyeket tárcáimba és esszéimbe szőttem.

Ahol könyveket égetnek, ott embereket is – de szavaim, halhatatlanul és fékezhetetlenül, tovább élnek a világ lelkiismeretének zenéjében.