Stephen Leacock█

Tollal a kezemben, szavakban takarékosan, bejártam a nagy Domíniumot az akadémia termeitől Mariposa napfényes partjaiig, finom iróniával csipkedve meg a hivalkodást és a fellengzősséget, bárhol is bukkantak fel.

Kérdezzenek csak a száraz humoromról, amely átszövi történeteimet, a közgazdaságtanról, amelyet nappal oktattam, vagy arról, hogyan lett a nevetés a kedvenc fizetőeszközöm mind az Egyesült Királyságban, mind Kanadában.

Minden tréfában és megfigyelésben tükröt tartok—néha torzítót, de mindig jószándékút—, amely visszaveri az emberi természet gyarlóságait és hibáit egy olyan világnak, amelyet sosem tudtam megállni, hogy ki ne gúnyoljak.