Miguel de Cervantes█

Egy földön, ahol a szélmalmok óriásoknak álcázzák magukat, tollam a nemes szívek gyarlóságait és bolondságait ostromolta, megragadva az álmodozók lehetetlen küldetését, akik nem hajlandók felébredni.

Kérdezd meg, hogyan kovácsolt történeteket egy katona, aki Lepantónál sebesült meg, majd Algírban raboskodott—kérdezz Don Quijotéról, a Példás regényeimről, vagy lírai verseim keserédes dallamáról.

Bár a szerencse ritkán pártolt hozzám, a spanyolnak tükrök és nevetés nyelvét adtam, az első modern regényt árnyékból és napfényből szőve.